Manapság divat lett elfoglaltnak lenni. Sokan szinte versenyt űznek abból, ki dolgozik többet, ki alszik kevesebbet, és ki az, aki még a hétvégéjét is a monitor előtt tölti. Pedig a túlterheltség nem érdem, hanem egy egyenes út a kiégés felé. Épp ezért is, a mentális egészségünk megőrzése már nem valamiféle trendi kifejezés, amit csak a szabadság alatt engedhetünk meg magunknak, hanem a fenntartható teljesítmény alapköve. A titok ugyanis nem abban rejlik, hogy tizenkét órát görnyedünk az asztal felett, hanem abban, hogy azt a nyolc órát, amit munkával töltünk, fókuszáltan, de mentálisan kiegyensúlyozottan végezzük. A hatékonyság kulcsa a tiszta fej, nem a túlóra.
Nagyváros, kisváros? Nem mindegy, hozzánk illő légkört választunk-e!
Sokszor észre sem vesszük, de a környezetünk alapjaiban határozza meg a stressz-szintünket. Egy nyüzsgő nagyváros állandó alapzaja, a dugók és a tömeg önmagában is terheli az idegrendszert, még mielőtt bekapcsoltuk volna a számítógépet. Ezzel szemben egy kisebb, emberléptékű városban a tempó természetesebb, a munkahelyre jutás nem egy küzdelem, és a természet közelsége is segít a napi feszültség levezetésében. Nem véletlen, hogy egyre többen keresik a nyugodtabb régiókat, ahol a karrier nem megy az életminőség rovására.
Ha például északon, vidéki környezetben keresünk munkát, a Salgotarjanallas.hu állás Salgótarján oldalán például számos olyan lehetőség közül válogathatunk, amelyek egy békésebb, élhetőbb környezetben kínálnak szakmai kihívásokat, bizonyítva, hogy nem kell választani a jó munkahely és a nyugodt légkör között.
Mit értünk mentális egészség alatt, hogy érvényesíthetjük azt munka mellett – vagy jó esetben közben is?
A mentális egészség a munkahelyen nem azt jelenti, hogy folyamatosan boldogok vagyunk és mosolygunk. Sokkal inkább egyfajta lelki állóképességet és egyensúlyt takar: azt a képességet, hogy kezelni tudjuk a stresszes helyzeteket, képesek vagyunk együttműködni másokkal, és tudunk nemet mondani, ha irreális elvárásokkal szembesülünk. Munka közben ezt úgy érvényesíthetjük leginkább, ha megtanulunk határokat húzni. Ez jelentheti azt, hogy ebédidőben valóban felállunk az asztaltól és nem a billentyűzet felett eszünk, vagy hogy munkaidő után kikapcsoljuk az értesítéseket.
Fontos felismerni, hogy a szünetek nem a lustaság jelei, hanem az agyunk szükséges újraindításai. Egy rövid séta, egy pár perces beszélgetés a kollégával, vagy csak a távolba nézés az ablakon keresztül segít, hogy utána frissebben, hatékonyabban folytathassuk a feladatainkat. De kezdhetjük akár a napi rutint is valami érdekfeszítővel, ami feltölt minket testben vagy lélekben: legyen az tornázás vagy épp egy jó sakkparti. Sokszor ugyanis pont épp az a probléma, hogy fejben sem tudunk ráállni az adott napi feladatokra.
Ép testben ép lélek: figyeljünk oda a legkisebb jelekre is!
A testünk gyakran hamarabb jelez, mint a tudatunk, ha valami nincs rendben a lelkünkkel vagy a munkaterhelésünkkel. A tartós hátfájás, a gyakori fejfájás, a szemfáradtság vagy az alvászavarok nem csupán fizikai tünetek, hanem sokszor a krónikus munkahelyi stressz testi kivetülései. Ha reggelente gyomorgörccsel ébredünk, vagy vasárnap délután már szorongunk a hétfőtől, az komoly intő jel. Nem szabad ezeket a jelzéseket elbagatellizálni vagy gyógyszerekkel elnyomni.
A megelőzés része a megfelelő ergonómia kialakítása, a rendszeres folyadékfogyasztás, de legfőképpen az önreflexió. Ha észrevesszük magunkon a feszültséget, álljunk meg egy pillanatra, és vizsgáljuk meg, mi okozza: a feladat mennyisége, a munkahelyi légkör, vagy a saját maximalizmusunk? A testünk bölcs, hallgassunk rá, mielőtt kényszerpihenőre küldene minket.
Testmozgás, aktív szellemi kikapcsolódás, passzív pihenés? Embere válogatja, lényeg, hogy ne kényszer legyen számunkra
A kikapcsolódásnak nincs egyetlen, mindenkire érvényes receptje, és ez így van jól. Van, aki akkor tudja letenni a napi stresszt, ha elmegy futni és fizikailag is elfárad, míg másnak egy jó könyv, egy keresztrejtvény vagy a zenehallgatás jelenti a megváltást. És igen, van helye a passzív pihenésnek is, amikor csak bámuljuk a plafont vagy megnézünk egy könnyed sorozatot.
A legfontosabb, hogy a pihenés ne váljon egy újabb feladattá a listánkon. Ne azért menjünk jógázni, mert az a divat, ha közben utáljuk minden percét, mert az nem fog feltölteni. Kísérletezzük ki, mi az, ami valóban örömet okoz, ami alatt megszűnik az időérzékünk, és ami után úgy érezzük: visszatért belénk az élet. Legyen az kertészkedés, főzés, vagy séta a kutyával, a lényeg az öröm és a szabadság érzése, nem pedig a teljesítménykényszer.
